|
Élve? Egyszer mindenki érzi az életet… …publikált öntisztulás talán… Hidd el, megvannak a szavaink! Az őszinteségért mindent vállalnak a könnyek! Bárcsak tudnám, mi a tudat! …Érteném, honnan s hova kötődnek át rajtam a végtelen s a megmaradt fogalmak…, s valójában mi fordította ki első könnyem… Ez ma nem én vagyok. Érinthetsz, de magam sem értem, most miben tűnt fel lényem. Bensőm több, mint a kézzelfogható…,egyszerre jövendője a múltnak és az elkövetkezés jelene… …Messze és mégis itt, csak árnyalva a látható feldolgozhatatlanságot. Nem pont meghatározásom az élet…!
|