|
Írta: enter
|
|
2010. május 02. |
Ajándékul adott téged az Isten,
Ahogy földnek adta a napot;
Aranynál is drágább vagy nékem,
Az Úrnak érted hálát adok.
Nyári tűzben vagy a fagyos télben,
Nyomodban mindig virág fakad:
Nyugalmat találok közeledben,
Nyereség nekem minden szavad.
Áldom Istent érted éjjel-nappal,
Áldozatot nem felejtem el;
Átadom most e pár virágszállal,
Átadom, mit szó sem mondhat el.
Messze sodorhat tőled az élet,
Mégis mindig gondolok reád;
Magammal hordom szent örökséged,
Megőrizem arcod mosolyát.
|
