Asszony!

TE! Nő, csak játszol velem,

 büvölsz” kinevetsz!

 Bájosan szédíted szívem,

 S csak” csiripeled:

„Ha én egyszer elmegyek, nálad biztos jót teszek!

Fent leszek, meg lent eszek! –csiripelnek verebek,

Ha az uram is meg tudja,- szégyenembe mit tegyek?”

                Hmm?”

Távolabb a fátyolos homályba,

 Alig pilácsol s lágyan,

halk zene kúszik fülembe fájón’

Tatán a cserebogárról?

Tarka asztalok, s egy JÓ ital!

 Kergeti bánatos haragom!

 Egy illatos szivar! – és,

 ISZOM! - a füstöt, már vágni lehet!

- már csípi a szemem!

Talán, egyszer majd”

S már nevetek!

Mert, holnap jön Kata! (és dúl a szerelem!)

                                                                                                                          Móz-s!”