Ennyien vagyunk
 | 22074 Felhasználó |
 | 13 Ma |  | 1870 E hónapban |  | Utolsó: T Mariann |
|
Az IWIW-en is Chat-Lak-ozz! Klub!
|
HOZZÁD... |
|
|
Írta: bertom
|
|
2009. december 22. |
Hanyatt fekszünk, arccal az égnek,
Az égi fények már rég nem égnek.
Senki nincs az éjszakában,
Ki megzavarna e csodában.
E csodában, mi Te vagy,
Nekem csak egy pillanat
Felidézni arcodat.
Felidézni azt a szépet,
Mely megszépíti ezt a létet.
Hanyatt fekszünk, arccal az égnek,
Szerelmet vallunk a mindenségnek.
Érints meg! Én viszont látlak!
Csókolj meg! Én újra várlak!
Várlak, míg csak létezem,
Míg ér valamit az életem.
Gyere hozzám, az életembe,
Egyre beljebb a szívembe,
Csak még egyszer, hogyha látlak
Örökre magamba zárlak.
Nem törődnék semmi mással,
Nem törődnék a világgal,
Ha foghatnám a kezedet,
Ha nézhetném a szemedet.
Nem törődnék múltat, jövőt,
Sem múló szót, se elmenőt.
Csak hallhatnám édes hangod,
Csak érezném szívharangod.
Nem törődnék hamis szóval,
Sem igazzal, sem valóval.
Ha érezném, hogy engem szeretsz,
Ez az érzés súlyos kereszt.
Nem törődnék én magammal,
Nem törődnék rút falakkal.
Szállnék fenn a bársony égen,
Tiéd lennék én egészen…
Ez egy csoda, vagy mint végzet
Nem tudom, hogy mit is érzek.
Akarom, de félek tőle,
Mennék, s menekülnék előle,
Érinteném, de hogy tehetném,
Soha többé nem engedném.
Szólnék hozzá, de néma vagyok,
A szív kétségek közt hagyott.
Szállnék, de lépni sem bírok,
Hulló könnyek között sírok.
Bolyongok csak egymagamban,
Te bújsz meg a szép szavakban.
Veled vagyok, Neked élek,
Mindenem Tiéd, amit érzek…
|
|
