|
Írta: bertom
|
|
2009. december 11. |
Megremegnek a fák, ha árnyékukba érek
Nem olyan bátrak, nem olyan merészek
Mint ahogyan sudárságuk súgja
Ráborulva édes alkonyukra
Mámoros világom táplálom jó borral
Nem jár együtt a nyugalom a korral
Bolyongó változás minden egyes napom
Úgy élem csak, ahogy azt megkapom
Megremegnek a fák, ha árnyékukra lépek
Nem olyan bátrak, amilyen szépek
Még ha hitet tesznek is szentségük mellett
Nagyságuk melengető, ölelő lehelet…
|
