Ősszel;

 langyos éjjelek,

hideg, ködös hajnalok!

Züllött, borgőzös fejjel,

 bűnös emlékeim között,

 elmélázva ballagok!

kiégett agyamban  még itt’

TURKÁL

bódító illatod!

Sötét démontanya!

-féktelen öled vágya.

Szép, múló emlékvarázs,

De, mégis!

Egy csendes éjjen,

Holdfény,- lágy zene!

Egy whisky, és szivar!

Az valami, egészen más’

CSODÁS VILÁG!

Vigyorognak rám az öntelt

sápadt fényű csillagok,

Istenem,

Én BOLDOG VAGYOK!

Móz.s!”