|
Írta: Kiskegyed
|
|
2009. december 16. |
Csak állok némán nem hiszem amit mondasz,
Könnybe borul a szemem, de nem vigasztalsz.
Összetört a szívem, fáj a lelkem,
Úgy érzem tested már nem ölelhetem.
Hiába kérlellek, ne legyen vége,
Szeretnék veled lenni, ne hagyjuk félbe.
De te kimondtad amitől a legjobban félek,
Ez a mondat volt: "MÁR NEM SZERETLEK TÉGED!"
Megadtad nekem a kegyelem döfést,
Senki sem gyógyíthatja meg a szívemen a törést.
Te voltál, az akiért az életem adtam volna,
Csak ha ez meg nem történt volna.
Szakítottál velem, vége mindennek,
De tudd én mindörökre szeretlek téged.
|
