|
Írta: vronic
|
|
2010. január 05. |
Tükröt tolnak arcom elé.
Had röhögjek én is jót!
Mit más poénnak érez,
S kívül mókát lát arcomon,
Az legbelül nem lát semmit.
Kinyitom egy percre hát
Lelkem sötétlő kapuját,
Hogy kieresszem,
a benn szunnyadó bús,
komor fáradt szellemet.
***
Holnap a "reset" után
Újra indulok,
S egy frissebb rendszert
telepítek.
A hibáimat kijavitva,
pajzsokkal felszerelve,
A tükröt most én fordítom
felétek
Gyártok megint mindenböl
s mindenkiböl viccet.
|
