|
Írta: bertom
|
|
2009. december 04. |
Üres szemek a vonat ablakában
Megesett életek és meghajlott hátak
Fülledt szellő simít ritkás frizurákat
Tompa fejfájással élünk meg csodákat
Álmos ma az élet ücsörög magában
Lubickol a magány éjsötét tavában
Kondorkeselyűként alászáll az álom
Ősi tanításunk sehol sem találom
Megmártózom én is a színtelen közönyben
Egy vagyok csupán a névtelen özönben
Egy-egy szó ha felszáll, az indulat hajtja
Lelkünket a testünk a markában tartja
Ócska pinta csak az ember haragja
Dörgő rézágyú az Isten akaratja’
Mégis lázadozunk; rút, áruló csürhe
Nem is kérhetjük, hogy az Úr ezt tűrje
|
