|
Írta: Boszika
|
|
2009. december 16. |
|
Utolsó sorok első kedvesemnek... Azt mondtad szeretsz, de szemembe hazudtál.
Azt mondtad nem akarsz elveszíteni, mégis elhagytál.
Oh, bár ne hittem volna ékes szavaidnak!
Oh, bár ne gondoltam volna csak a boldogságra!
Minden elmúlt, mert nem szerettél,
minden elmúlt, mert sohasem értettél.
Nem tudtad mit jelent szeretni egy embert.
Nem tudtad mit jelent törődni egy emberrel.
Már nem sírok, mert megtanultam:
egy fiú után sírni nem szabad!
Már másra vágyom, egy jobb fiúra,
akinek ha adok, ezerrel ad vissza.
De nyugodj meg, téged nem felejtelek soha.
Emléked őrzöm szívemben ameddig lehet,
s úgy emlékszem rád, mint egy fiúra,
kinek mindent megadtam, de sohasem szeretett.
|
