|
Írta: Boszika
|
|
2009. december 16. |
Álmodtam és te ott voltál.
Hol elhagytál, hol itt voltál.
De valami felnyitotta két szememet.
És eszembe jutott a kimondott végmenet.
Most mégis hagyom, hogy emlékképek
Zúzának agyon. Most még is annyira
Akarom, hogy az emléked ne fájjon.
És elmúljon, mint egy rossz álom.
De ha már itt maradsz, maradjunk barátok?
Mondd meg evvel még is kinek ártok?
Csak is magamnak, mert az érzések nem hallgatnak.
Félsz szeretni, tehát gyáva vagy, de sajnos az én szívembe
Még ott hallgatsz...
|
